Következő írásom eredetileg a szép emlékű népsportos Friuli Zebrák blogon jelent meg, de a blogszolgáltató megszűnése miatt – más értékes bejegyzéseimmel együtt – átmentettem ide, hogy megmaradjon az utókor számára. Kellemes olvasást!
Eredetileg teljesen más jellegű poszttal készültem erre a hétre, de a legutóbbi Napoli elleni megnyert helyzetből elvesztegetett két pontunk az utolsó csepp víz lett egy olyan pohárban, ami már így is tele volt. Így hát az Udinese múltja helyett jobbnak láttam inkább a klub jelenéről írni néhány gondolatot. Felháborodás, elemzés és filozofálás következik.
2012-re mintha kipukkadt volna a múlt évben jókorára fújt zebracsíkos lufi. Az új évet még sikerült a Cesena alapos földbe döngölésével köszöntenünk, utána viszont erőteljes hullámvasutazásba kezdett a csapat, már ami az eredményeket illeti. Kikaptunk Genovában, aztán otthon vertük a Cataniát, majd rendkívül fontos meccsen kikaptunk a Juvétől, ezután papírforma-győzelmet arattunk a Lecce felett, végül jött a balul elsült firenzei kirándulás. Ezek után utaztunk az AC Milanhoz, ahol a sorminta szerint győzelemnek kellett volna következnie. Maxi López azonban nem így gondolta, újabb vereséget mértek ránk a piros-feketék, és ezzel a bajnoki esélyeink tulajdonképpen el is szálltak.