A portugál SC Braga lesz az Udinese ellenfele a BL-selejtezőben. Nem legyőzhetetlen csapat, de azért óva intenék mindenkit attól, hogy egy legyintéssel elintézze őket, hiszen amit ez a gárda az utóbbi években elért, az pontosan az Udinese sikerszériájával hasonlítható össze, ha nem még annál is hangzatosabb. Lássuk tehát, kikkel lesz dolgunk!
Portugália negyedik nagyja
Az 1921-ben alapított Sporting Clube de Braga eddigi egyetlen trófeája az 1966-ban begyűjtött Portugál Kupa, de a klub ennek ellenére sem nevezhető kiscsapatnak. Azon túl, hogy tavaly EL-döntőt játszhattak, az elmúlt évtizedben az ország negyedik nagyjává felnőtt Braga a 2009/2010-es szezon során kis híján megismételte a Belenenses 1946-os és a Boavista 2001-es bravúrját, akiknek a Benfica-Porto-Sporting hármason kívüli csapatként sikerült bajnoki címet nyerniük. Az Arzenalisták jól kezdték a mögöttünk hagyott szezont is, és amikor tavasszal zsinórban 13 mérkőzést nyertek meg és a tabella élére álltak, a bajnoki cím már ténylegesen elérhető közelségbe került. A trónkövetelő bragaiak álmát aztán pont a három nagy akadályozta meg, ugyanis a bajnokság hajrájában mindhárom tradícionálisan nagycsapatnak számító egylettől vereséget szenvedtek, így elúszott az arany. Egy bronzérmes helyre azért így is jók voltak, így ha sikerrel veszik a selejtezőket, akkor idén a Bajnokok Ligájában is kipróbálhatják magukat – ugye, ezt szeretnénk mi megakadályozni.
A gólgép…
A Braga sikereihez nagyban hozzájárult az elmúlt szezon egyik nagy felfedezettje, a gárda gólgyárosa, a brazil Lima. Rodrigo José Lima dos Santos 1983. augusztus 11-én született az észak-brazíliai Monte Alegrében, Pará államban. A későn érő labdarúgók közé tartozik, ezt bizonyítja az, hogy kilenc csapatban fordult meg akármilyen sikerélmény nélkül, mielőtt végre hírnevet szerzett magának Portugáliában. A teljesség igényével: Mixto, Vizela, Paysandu, Iraty, Corinthians Paranaense, Paraná, Clube Atlético Juventus, Santos, Avaí. A Santosban még az a csúfság is megesett vele, hogy támadó létére egész évben nem lőtt gólt, pedig 21-szer kapott esélyt a bizonyításra. Még így is akadt olyan klub, amely látott benne fantáziát: 2009 nyarán az ukrán Metaliszt Harkivnál járt próbajátékon, ahol azonban nem felelt meg. Ezután Portugália felé vette az irányt, ahol a Belenenses labdarúgója lett.
Lisszabon harmadik számú egyleténél végre megtalálta számításait. A 2009/10-es szezon során átlagosan minden harmadik mérkőzésén gólt szerzett (hetet lőtt a bajnokságban, kettőt a kupában, egyet a ligakupában), nagy múltú csapata viszont szégyenszemre kiesett az élvonalból. A Belenenses így nem is tudta megtartani legértékesebb játékosait; Limát a nagy terveket szövögető SC Braga igazolta le. A portugál nagy hármas hegemóniáját megtörni szándékozó csapat 2010-es bajnoki ezüstjének köszönhetően elindulhatott a Bajnokok Ligája selejtezőiben. Lima a második Sevilla elleni selejtező-mérkőzésen csereként beállva mesterhármast lőtt, ezzel 4-3-as (összesítésben 5-3-as) győzelemhez segítve, egyben a BL csoportkörébe lőve a Bragát. A BL-búcsú után 2011-ben egészen az Európa Liga döntőjéig meneteltek, ahol végül a Porto győzte le őket 1-0-ra. A bajnokságban negyedik helyen végzett a Braga, Lima 6 góljával csapata legeredményesebbje lett. A most magunk mögött hagyott szezonban a Braga ismét megmutatta, hogy felnőtt a nagyokhoz és sokáig az aranyra is eséllyel pályázott, végül bronzérmes helyre futott be. Lima eközben sorra szállította a gólokat és a végén Óscar Cardozóhoz hasonlóan 20 góllal fejezte be a bajnokságot. A hivatalos gólkirályi címet végül azért ítélték a paraguayinak, mert neki eggyel kevesebb mérkőzésre volt szüksége a 20 gól eléréséhez.
…és a többiek
Persze nem csak Limára lesz majd érdemes odafigyelni, hiszen tele van a csapat az átlag futballrajongó számára nem igazán ismert, de annál jobb képességű játékosokkal. Az egyik kivétel – mármint ismertségét tekintve – Quim kapus, a korábbi sokszoros válogatott, aki a Benficával ért el szép sikereket, de egyébként ős-bragai. Hálóőr poszton különben nem állnak rosszul, hiszen a cserekapus Beto is válogatott, ott volt a 2010-es vb-re utazó portugál csapat keretében. A védelem tengelyében valószínűleg a két 190 centis óriással, Nuno André Coelhóval és az új szerzemény Max Haas-szal fogják szembetalálni magukat a csatáraink. Jobbhátvédben a villámléptű Paulo Vinícius pótolhatja a Portóhoz szerződött Miguel Lopest, míg a védelem túloldalán a nem kevésbé gyors nigériai Elderson állhatja útját támadóinknak. A középpálya egyértelműen a Braga legerősebb egysége: Alan, Mossoró, Custódio, Rúben Amorim, Leandro Salino, Luís Alberto mind minőségi játékosok, nem is beszélve az előző bajnokság egyik legjobbjáról, Hugo Vianáról, illetve az Atlético Madridtól hazahozott Rúben Micaelről. Nuno Gomes ugyan eligazolt Angliába, érkezett viszont a helyére a Rio Avében eredményesen fociző Yazalde, valamint ott van még Limán kívül a támadásban szinte bárhol bevethető Hélder Barbosa és az óriási munkabírású veterán brazil, Paulo César.
Melyik csapat a párharc esélyese?
Banális közhely, de úgy gondolom, hogy a kezdőrúgásig 50% esélye van mindkét csapatnak a továbbjutásra. Mint a portugál focit elég jól ismerő egyén, kicsit féltem az Udinesét, ám ugyanakkor osztom Iván barátom előző posztbéli kijelentését is, miszerint “ha most nem jutunk be a hőn áhított csúcsligába, akkor soha a büdös rohadt életbe nem fogunk”. Hiszen mégsem egy Arsenallal kerültünk szembe…
Jó ómen egyébként az, hogy eddigi egyetlen BL-szereplésünk alkalmával, 2005-ben is egy portugál csapatot búcsúztattunk a selejtezőben: Udinese–Sporting 1:0 és 3:2 – emlékszünk még?
(E cikk a Friuli Zebrák blogon is közzé lett téve.)